Haleledel keszítés saját kezüleg

Haleledel sk...


Ezt az ötletet is a gugliban találtam, mint szinte mindent, amit az uszonyosaimnak bevetettem.
Azok a házilag készitett haleleségek viszont nekem túl bonyolultnak, vagy számomra kivitelezhetetlennek tüntek. Ellenben alap elgondolásnak tökéletesen megfeleltek.

Kezdjük azzal, hogy a halacskáim mindegyike kedveli a zöldségeket. Rendszereresen kaptak forrázott uborkát, cukkinit, brokkolit, karfiolt, spenót levelet, innen már csak egy lépés volt (persze miután mások receptjeit elolvastam) saját halfagyit csinálni.

Ismerem az uszonyosaim igényeit, igy tudom, hogy nem csak zöldekre, némi fehérjére is
szükséguk van. Söt az sem árt, ha változatosan vannak etetve. Arról nem is beszélve, hogy
nekik is szükséguk van némi vitaminra. Ez utobbi komoly gondot okozott az az elsö recept
kigondolásánál, nálunk ugyan is nem olyan könnyü halaknak megfelelö vitamin cseppeket
beszerezni, vagyis könnyü - de brutál drága.

Na, de nézzük, miböl és hogyan készült az elsö sk halfagyi nálam. Mivel nem voltam benne biztos,
hogy egyáltálán használható lesz e a dolog, igy a hétvégi Húsos Ragu hozzávalóiból csaltam el
pár zöldséget az uszonyosoknak. Ez nem volt más, mint 2 kisebb brokkoli rózsa, egy kisebb
karfiol rózsa (értsd egy kisebb darab az egész zöldségböl), kettö gerezd foghagyma - egészséges
a halaknak is -, és egy negyed sárgarépa. Ez igy nyersen olyan kevéskének tünt, de a halaknak
rengeteg lett. Belekerült még kettö káveskanálnyi száraz haltáp, olyan ami hozzáadott vitaminokat
tartalmaz, és tonhal.
A tonhalra, vagy tengeri halra mindenhol azt olvastam, hogy a friss, vagy a fagyasztott az egyetlen ami adható - de én megkockáztattam a konzerv tonhalat. Nem az olajost, a sajátlevest - lecsöpögtetve,  többször szüröben átmosva.

Elsö körben 5 percig lobogó vízben forráztam a zöldségeket - amíg az rotyogott, lecsöpögtettem a
tonhalat, majd a felét folyó víz alatt átmostam ( a másik felét lelkesen benyelte a kiskutyám).
Mikor elkészült a zöldség, teljesen szárazra lecsöpögtettem és a hallak együtt olyan tálba tettem,
amelyben az egészet pépesre lehet turmixolni. Hozzá tettem még a két kávés kanálnyi haltápot is,
majd neki láttam a botmixer hadmüveletnek.

Ez a fázis tart talán a legtovább, mert az egész kutyuléknak teljesen püré állagúnak kell lennie,
mindenféle kisebb-nagyobb darabkák nélkül.
Azt tudjuk jól, hogy csak az nem rontja a vízet, ami nincs. Már pedig, ha a halkajában ilyen-olyan
darabkák vannak, azt vagy megeszik a halak, vagy nem, de leginkább nem.  Így hát jobb, ha
jó sokáig turmixoljuk.

Az porciózás roppant egyszerü, kicsi uzsonnás zacskóba két evökanálnyi pempöt tettem,
majd szépen, kb fél centi vastagra lelapítottam (nem nehéz, mert a püré krémes, de nem folyik).
A zacskót nem kell bekötni, elég ha körbehajtjuk magán a pépen. Nekem úgy nézett ki, mint
egy tábla világos csokoládé.
Ebböl az adagbol 4 ilyen zacskós "csoki" lett. Betettem öket a fagyasztóba, majd alig vártam, hogy
elteljen 2-3 óra, hogy kipróbálhassam az uszonyosokon.

A próba sikeres volt, kicsik-nagyok mindenki habzsolta a fagyikaját. Mire odaértem a telefonnal, hogy jól lefénykepezzem a lakomat, addigra már alig maradt valami belöle.

Nyuzsges a maradek korul

Az egyetlen bokkenö, a betonkeményre fagyott pürével az volt, hogy húsvágó bárddal
kellett darabolni. Ezt jól megtanulva, a következö adagot még puhán, de már a zacskóban
késsel benyomkodtam, nagyjából olyan formán, mint a táblás csokoládét - 1x1 centis kockákra.
Így már megfagyva is könnyü volt törni belöle.

A zöldsgéket variálhatjuk, hal helyett lehet marha szív. Mindenki kedve szerint kombinálhatja.
Amit én nem hagyok ki belöle sose, az a foghagyma és a két kanál, vitaminos száraz haltáp.


Krisz