Ha hétvége, akkor vízcsere.
Nem egy nagy durranás, de mint mindent, ezt is ki kell tapasztalni.
Én például az elsö idökben egyszerüen kimértem a heti 20 % vízet, majd beöntöttem a frisset.
Guglizgatás közben jöttem rá, hogy talán jobb lenne, ha nem rögtön a csapból öntögetném a klóros vízet az akváriumba. Miután átálltam a "reggel megtölt két vödröt vízzel, este cserél vízet" módszerre,
nagyobb változást ugyan nem tapasztaltam, viszont a halaim kevesbé tüntek stresszesnek vízcsere idején, söt szinte lesték, mikor érkezik az elsö "beöntés" és láthatóan jót lubickoltak a friss vízben.
A késöbbiekben a sokszor olvasott, aljzat pucolós módszert is kipróbáltam, és meg is tartottam.
Igaz, nekem még nincs semmilyen gyári aljzatleszívó masinériám, (majd ha meglesz az álom akvárium) ellenben van egy strapabíró 1.80-as kerti slag darabom.
Ezzel simán el tudok távolítani minden olyan trutyit, ami túl nehéz a szürönek.
Beleértve a halak ürülékétöl, az esetleges kajamaradékokig mindent, még a levedlett garnéla
páncélt is összekapkodja.
Tökéletesen dolgozik, ennek ellenére hónapokig kellett nyomoznom, mert a rendszeres
vízcsere, talaj pucolás mellet a víz nitrát és nitrit értéke állandóan a magasabb határértéken mozgott.
A miértre a választ a véletlen és egy hirtelen ijedtség hozta meg.
Az ijedtséget a kiskutyam okozta, aki a kanapén lustálkodva, hirtelen felvakkantott.
A vakkantásnak köszönhetöen pedig, az akváriumba lógatott slaggal meglöktem az egyik bujkálót.
A nevezetes bújkaló nem is szép, nem is passzol az akváriumba, egy csúnyább fajta müanyag koponya - szívem szerint már régen kidobtam volna. Voltak is erre próbálkozásaim, de az Ancijaim annyira otthon érzik magukat benne, hogy másik fajta bujkálóba akkor sem költöznek be, ha a koponyájukat kiveszem.
Nem egy nagy durranás, de mint mindent, ezt is ki kell tapasztalni.
Én például az elsö idökben egyszerüen kimértem a heti 20 % vízet, majd beöntöttem a frisset.
Guglizgatás közben jöttem rá, hogy talán jobb lenne, ha nem rögtön a csapból öntögetném a klóros vízet az akváriumba. Miután átálltam a "reggel megtölt két vödröt vízzel, este cserél vízet" módszerre,
nagyobb változást ugyan nem tapasztaltam, viszont a halaim kevesbé tüntek stresszesnek vízcsere idején, söt szinte lesték, mikor érkezik az elsö "beöntés" és láthatóan jót lubickoltak a friss vízben.
A késöbbiekben a sokszor olvasott, aljzat pucolós módszert is kipróbáltam, és meg is tartottam.
Igaz, nekem még nincs semmilyen gyári aljzatleszívó masinériám, (majd ha meglesz az álom akvárium) ellenben van egy strapabíró 1.80-as kerti slag darabom.
Ezzel simán el tudok távolítani minden olyan trutyit, ami túl nehéz a szürönek.
Beleértve a halak ürülékétöl, az esetleges kajamaradékokig mindent, még a levedlett garnéla
páncélt is összekapkodja.
Tökéletesen dolgozik, ennek ellenére hónapokig kellett nyomoznom, mert a rendszeres
vízcsere, talaj pucolás mellet a víz nitrát és nitrit értéke állandóan a magasabb határértéken mozgott.
A miértre a választ a véletlen és egy hirtelen ijedtség hozta meg.
Az ijedtséget a kiskutyam okozta, aki a kanapén lustálkodva, hirtelen felvakkantott.
A vakkantásnak köszönhetöen pedig, az akváriumba lógatott slaggal meglöktem az egyik bujkálót.
A nevezetes bújkaló nem is szép, nem is passzol az akváriumba, egy csúnyább fajta müanyag koponya - szívem szerint már régen kidobtam volna. Voltak is erre próbálkozásaim, de az Ancijaim annyira otthon érzik magukat benne, hogy másik fajta bujkálóba akkor sem költöznek be, ha a koponyájukat kiveszem.
 |
| A nevezetes Anci ház, lent a sarokban |
Na, de vissza a lényeghez - a lökéstöl a koponya az oldalára dölt, és olyan mennyiségü trutyi szabadult ki alóla, hogy megijedtem. Átmozgattam a többi bujkálót is, megemeltem az Ancik rágcsa fáját - ugyan ezt tapasztaltam. A rengeteg vizbe kerülö trutymó miatt, beiktattam plusz egy vödörnyi vízcserét.
Alkalmanként 2x 10 liternyit cserélek - erre van két, 10 literes vödröm. Ez a mennyiség nekem bevált. A plusz vödörnyi csere után erösebbre állítottam a szüröt, de még igy is kellett jó két óra,
mire a víz szépen letisztult.
Most már minden vízcserénél megmozgatom a dekorációt is, eleinte nem voltak túl boldogok az Ancijaim, amiért ide-oda rázogattam a lakásukat, mostanra megszokták, és még csak arrébb se rebbenek, ha felemelem a koponyát. A másik két, kisebb bujkáló alatt lakó Párduc Csíkok sem veszik már magukra a háborgatást.
A dekoráció pucolása óta a növények töveit is alaposabban "porszívózom" - egyedül a mohákkal gyült meg mindig a bajom - mert nálam ök nincsenek rögzítve. Szabadon burjánzanak a talajon, nem emelkednek fel, viszont a slag szivóerejének nem tudnak ellenállni.
Erre viszont azt találtam ki, hogy minden második héten kiveszem öket egy kisebb vödörbe, kitakaritok alattuk, majd kiöblítve visszanyomkodom öket a helyükre.
Mióta igy, alaposabban pucolom az akváriumot, azóta a vízértékek is helyreálltak.
Az én kicsi akváriumomhoz erre elég fél óra. Az óvodát (20 l nano) is pont igy takarítom, a kettö együtt sem igényel egy egész órát - és még élvezem is.
Még mielött valaki felhörrenne, hogy a szüröt kihagytam - annak mondom, hogy igen,
ebben az írásban szándékosan. A szürö takarítás nálam nem heti esemény, de majd írok arról is.
Krisz
